Volt egyszer egy Ember
A szíve száz karát
Több volt, mint egy Mester
És több mint egy Barát
Egy napon aztán egyszer
Nem tudom, miért
Búcsú nélkül ment el
S vissza sose tért
Mindig a jók mennek el
Mindig a jók mennek el
Miért mindig a jók mennek el?
Mondd, miért, mindig a jók mennek el?
Arany szavakkal szólt
És csak aranyat adott
Arany szemekkel nézett
És aranyként hallgatott
Tudod, most sem értem
De örülök azért
Hogy még éppen elértem őt
Útban a Menny felé
Útban a Menny felé
Ha látod Őt, siess elé!
Mondd meg, hogy egyszer
Mind ott leszünk
Odafönt semmi sem történhet velünk
Odafönt mind boldogok leszünk
|
|
Azon a szomorú péntek reggelen
Éppen velem volt egy lány
Így észre sem vettem
Hogy Ő már Úton van talán
Utoljára persze
Még ittunk egy teát
De tudom, hogy még ezret
Iszunk meg Odaát
Útban a Menny felé
Ha látod Őt, siess elé!
Mondd meg, hogy egyszer
Mind ott leszünk
Odafönt semmi sem történhet velünk
Odafönt mind boldogok leszünk
Odafönt mind boldogok leszünk
|